|
Túl hamar
Ólomlábú percekből egy hadsereg
Egy lusta óra rozsdás mutatóján...
Homokórán szem pereg
Lassan, mint a hópelyhek...
Csak hajtanám!
Ha nappalt várok, itt ragad a Hold nekem,
Éjre vágyom, s nem nyugszik a fény.
Hajóm iszaptengeren,
S az idő meg-megáll velem...
Csak hajtanám!
S néha mégis érzem:
Túl hamar túl sokat megláttam, s lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam, s lehet,
Túl hamar sok mindent megbántam, azt is
Túl hamar, túl hamar.
Lelassított film néha a világ nekem,
Kerék, melyben bentragadt a fék...
A féket tépem, szaggatom,
S ha megkérdeznék, nem tudom,
Hogy mért teszem...
Azt sem tudom, mért teszem, de kedvelem,
Kedvelem, hogy lassan nő a fű...
S ha elmúlik az izgalom,
Fejemet ráhajthatom
És hallgatom...
S mégis néha érzem,
Túl hamar túl sokat megláttam, s lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam, s lehet,
Túl hamar sok mindent megbántam, azt is
Túl hamar, túl hamar.
Mégis néha érzem,
Túl hamar túl sokat megláttam, s lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam, s lehet,
Túl hamar túl sokat megláttam, s lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam, s lehet,
Túl hamar túl sokat megláttam, s lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam, s lehet,
Túl hamar sok mindent megbántam, azt is
Túl hamar, túl hamar.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elisabeth
