„A Budapesti Operett Színház egy zenés népszínház – kezdi válaszát Kerényi Miklós Gábor, főigazgató és az előadások rendezője –, és mint ilyen mindenféle zenés műfajt próbálunk játszani. Tágítjuk a korlátokat a közönség szempontjából is és a magunk részéről is: ebbe az opera is beletartozik. Nyilvánvalóan ez egy kísérlet, de nagyon jó apropót adott ehhez, hogy együttműködtünk a Pécsi Nemzeti Színházzal és a Miskolci Operafesztivállal. Mind a zenekarunk, mind a szólistáink, mind az ensemble-csapatunk boldog volt, hogy operával találkozott.

Milyennek ítéli meg a budapesti szereplést a premier után?

Én azt láttam, hogy a közönség a Schicchit örömmel fogadja, a Mario pedig megdöbbenti. Külön nagyon örülök, hogy egy klasszikus opera mellett egy kortárs operát is elő tudtunk vezetni. Szerintem az emberek többsége nem gondolja, hogy egy kortárs opera ilyen erős hatású lehet. Pedig a ma emberének gondolatait is meg kell tudnunk mutatni a deszkákon – érvelt Kerényi Miklós Gábor (KERO).

A nézők láthatóan élvezték az előadásokat. Egy idős hölgy a szünetben elmondta: ő, bár prózai színházakban és az operában is rendszeresen megfordul, most meglepődött. 'Remekeltek az énekesek, nem is vártam, hogy opera színvonalú előadást fogok látni. A rendezés kiváló volt.' Diana, főiskolás hallgató. Nem opera rajongó, nem is ezt várta volna egy operától, de a végére annyira belejött, hogy 'fantasztikusnak' értékelte a produkciót. Külön kiemelte Boncsér Gergely szövegmondását.

Hogyan fest az élmény a fellépők részéről? Milyen volt mikroporttal énekelni?

Furcsa volt a hangosítás, én ezt nem szoktam meg – mondja Kálmán Péter operaénekes. A drótok miatt nem nagyon lehetett mozogni. Mégis fontos volt a mikroport az akusztika miatt – mondta el a fiatalok körében különösen tetszét arató Gianni Schicchi. Az 1800-as évek végén épült színházat ugyanis a 20-as években átépítették, és nem őrizték meg az akusztikáját, márpedig fontos volt, hogy a közönség a szöveget is jól értse a mozgásokkal teli előadás során. Ezért döntött a vezetés az utolsó pillanatban a mikrofon mellett.

Geszthy Veronikának, aki 2005-óta tagja az Operett társulatának, vizsgaszerepe volt a Lauretta opera szakon. „Büszke lehet az Operett Színház, mert olyan társulata van, ahol nem gond opera énekhangokat előállítani” – mondja. „Nem lenne baj nekünk sem, társulati tagoknak, ha színfoltokként megjelenne egy-két opera az évad kínálatában.”

Szabó P. Szilveszter később érkezik a bankettre, Cippola szerepében kimerítő feladatot teljesített. Mint elmondja, Vajda János zenéjében az a fantasztikus, hogy atonalitása ellenére igen beszédes. Nem a történet, hanem éppen a zene árulkodik Cippola indítékairól, a zenére való koncentráción keresztül lehet megérteni az okokat. Kerényi Miklós Gáborral a próbafolyamat során éppen ezért ízekre szedték az egyes zenei motívumokat és a történet mozzanatait – avat be bennünket Szabó P. Szilveszter. Az előadás alatt azután ezeket az ízeket, árnyalatokat, érzelmi változásokat végig kell élni.

Végül a vígopera kiváló Nádasdy-fordításának soraival búcsúzunk:

'A szép Firenze, az andalító esték / Fél kézzel búcsúzom, a másikat lenyesték.'