|
Mint két gálya
(Elisabeth)
Szívünkben érzés, meg erő, de van, mit meg nem old.
Erős a hit, de látod, minket fel nem old.
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért.
Közös út, ha volt is egykor, véget ért.
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én.
Épp csak összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény.
(Ferenc József)
Ha mindig túl nagyra törsz,
úgy az keveset se ér.
(Elisabeth)
Tán te vagy kishitű.
(Ferenc József)
Egymásra jól vigyáznunk,
csak az legyen a cél.
(Elisabeth)
Milyen roppant egyszerű.
(Közös)
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss.
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást.
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én.
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?
(Elisabeth)
Te meg én két gálya éjnek tengerén.
(Ferenc József)
Ne bánts hát, ne hagyj el, ne dobj el, hisz szeretnélek én.
(Elisabeth)
De a célunk már más, arra mész te, s erre én.
(Ferenc József)
Ne bánts hát, ne hagyj el, ne dobj el, a magány nem segít.
(Közös)
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?
(Ferenc József)
Ne dobj el!
(Elisabeth)
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elisabeth
