Interjúk : Szabó P. Szilveszter: Csak a gondolatok a fontosak... |
Szabó P. Szilveszter: Csak a gondolatok a fontosak...
Kittinkatt 2009.12.17. 19:51
"A nagykönyv szerint ezek nem versek, s nem is tartom magam költőnek" - mondja Szabó P. Szilveszter, akinek pedig nemrégiben jelent meg Lélekzet című kötete. S nem is ez az első írásműve, készített már filmforgatókönyvet, novellákat, de szobrászkodik is.
Hogy miért érzi szükségét egy színész, jelesül Szabó P. Szilveszter, hogy másképp is kifejezze magát? "Amikor a színpadon vagyok, más irányít, más írja a zenét, a szöveget. Lent ül egy ember, aki azt mondja, sírj, nevess. S amikor otthon, esténként sóhajtunk egy nagyot, akkor én például azt érzem, az előadással elment egy pici lélek belőlem - a lelkem azon részéből, ami mindig csak ad. Ezért is a kötet címe, hisz' a vers is ilyen, de vele már saját gondolataimat fejezem ki" - mondja.
Persze, másképp is elmondhatta volna, mi minden foglalkoztatja mostanság, ahogy tette ezt 1992-ben novelláskötetével, vagy folyamatosan szobraival, amelyeket mindig elajándékoz. "A versek Németh Atcsinak és Földes Johnnynak köszönhetők. Folyton az ő költeményeiket fejtegettük meg, a világ nagy kérdéseivel együtt. Tulajdonképpen Attilának írtam az első pársorost, pimaszságból, hogy megmutassam, én is tudom ezt a műfajt. Aztán komollyá vált a dolog, persze, rákattantam erre a fura önkifejezési eszközre. Megszerettem versírás közben a versírást. Mert el lehet bújni benne, elemelkedik minden mocskos dologtól, ami mai világunkat jellemzi. Jó érzés gondolataimat bezárni egy rendszerbe, egy kerítés közé…"
Dadaista - ami jön, leírja. Nincs tudatosság, nincs előre eldöntve, a mű 6 vagy 8 soros lesz. Csak a munkafolyamatnak vannak "szigorú" szabályai. "Gondolati szinten beugrik egy kép, amit leírok - Németh Atcsival közös törvényünk szerint mindig telefonba. Ennyi kegyet gyakorolunk a XXI. század felé, eldobtuk a ceruzát, s mindent, sok szép dolgot a mobilba jegyzetelünk. Persze, praktikus is, mert szakmánk miatt mindig kéznél van. Ha megvan a gondolatfoszlány, elkezdek írni, s utána a vers már adja magát…"
De mindketten azt vallják, a költemény már létezik, akár kőbe, fába vagy vízbe csomagolva, ők csak a felesleget fejtik le róla. "Nincs új a nap alatt. Minden hangjegyet leírtak már, csak a sorrendiség változik. Mi is hasonlóképpen cselekszünk, rengeteg új kifejezést gyártunk, s régi latin szavakat hozunk vissza. Ragaszkodunk a múlthoz."
Szabó P. Szilveszter nem tagadja, a Lélekzettel a magyar nyelv őrzése is célja volt. Menedékversek, Szerepversek, Stigmaversek és Bogyóversek szerepelnek benne.
A Menedékversekben önnön keresését fogalmazta meg a világban. "Az ember jelen van kellő helyen, kellő tehetséggel, de az élet gondoskodik róla, hogy ne legyen minden kerek, sőt. Ilyenkor építesz magadnak egy tökéletes világot, amit nem szabad lerántani a realitásba. Tudom, milyen vagyok. A világot bezártam magam körül, nehezen engedek be új embert, de azért józanul vagyok jelen. Mindig az első benyomás alapján döntök. Több emberben csalódtam, de persze, tudom, sok értékes is elment mellettem, mert rosszul dekódoltam álarcukat."
A Szerepversekből a vájtfülűek kihallhatják, mikor melyik figuráról ír. A Bogyóverseket pedig természetesen kislánya ihlette, hisz' a család a legfontosabb Szabó P. Szilveszter életében. "A hitet, ami engem motivált, átvette a család. S nagyon örülök, hogy ők mindenben partnerek: közös nyelvet beszélünk, nem foglalkozunk a külvilággal, anyagi dolgokat nem érzékeltetünk egymással, pláne a gyerekekkel nem. Nem burokban neveljük őket, csupán a család fogalmát piedesztálra emeltük. Nekem az irántuk való szeretet van Isten közelében" - mondja. De vall a kötetben, a Stigmaversek között Istenről is. A színészt különös kötelék fűzi a valláshoz, hiszen nagypapája református lelkész volt. "Az ő templomkertjében nőttem fel. Nála nem volt más, csak a fehérre meszelt falak és a hit. Semmi máz. Ma, bár az istenközeliség nincs jelen, divatos vallásosnak lenni. Pillanatnyi hitek vannak, ami mögött nincs erő."
Szabó P. Szilveszter persze a Lélekzet megjelenése után sem hagy fel az írással. Készült egy regény is, ami szerinte inkább esszé, értekezés. Hozzáteszi, a verseket sem versekként sem kell olvasni. "Nem akarok trónt bitorolni, nem tudok költőkre, írókra hasonlítani, de újat sem kívánok teremteni. Sőt, eljutottam oda, hogy azokat a költeményeket, amiket már nagyon Szabó P. Szilveszteresnek éreztem, nem tettem bele a könyvbe. Mert nekem csak a gondolatok fontosak..."
SZABÓ P. SZILVESZTER LÉLEKZET CÍMŰ KÖTETE KAPHATÓ AZ OPERETT SHOPBAN IS, MELY AZ ELŐADÁSOK IDEJE ALATT TART NYITVA!
|