Egy házasság állomásai
LUCHENI: Hogy Bécsben látja őt, bosszankodik a jóságos Halál, bősz haragja érthető, hiszen préda nélkül áll! S ha mégse smakkol Sisinek e tejbe-vajba frigy, hát én szerintem nem kizárt, hogy a Halál intézte így! Egy házasság állomásai! Egy éve házas már, de túl magányos sokszor ő, egy kismadár a társ - a férje ritkán jő! De még egy házas év, és íme szült egy kisleányt, csak nem szabad, hogy ő nevelje a babát! ELISABETH: Hová tűnt a lányom? SOPHIE: Nos, magamhoz vettem őt! ELISABETH: Adják vissza, azt kívánom! SOPHIE: Ne kérd idő előtt! ELISABETH: Kérdezésem nélkül kapta az ön nevét! Mért Sophie-nak keresztelték? SOPHIE: Nem kértem véleményt! ELISABETH: Franz Joseph, szólj már végre, tovább ez nem megy így! Ellopta a lányom tőlem, álnok és irigy!
UDVARHÖLGYEK: Hisz ő is csak egy gyermek még,
nem bírná gyermekét!
Itt, Bécsben kell nevelni őt,
ha otthon nem tették! F. JÓZSEF: Itt nem kell félned, drágám, anyuka tudja majd, gyermekkel prímán bánik, és csak jót akar! ELISABETH: Értem, tehát cserben hagysz! F. JÓZSEF: Mert nem kell most harc! ELISABETH: Cserben hagysz! F. JÓZSEF: Értsd meg végre, nincs más választásom! LUCHENI: Gracie! ELISABETH: Adják vissza a gyermekem! LUCHENI: Csak még egy házas év, és íme, újabb lányka jő, és őt is elviszik - Sisi hiába sír! De lassan rájön már, hogy úgy juthat előbbre ő, hogy úgy nyer csak csatát, ha alkudozni bír!
KAMARILLÁK I.: Szépségével hatni bírhat, s nem mindegy, hogy merre is hat! Szép nőt csak, mást se akar látni sok olasz, s magyar! Biztosan sikert hoz ő - egy pompás osztrák nő! KAMARILLÁK II.: Meg kell korbácsolni őket mind, az összes felkelőket, (Mind együtt) aztán jöjjön majd a szépség, hogy a bosszút elfelejtsék! Szépségével hatni bírhat, s nem mindegy, hogy merre is hat! F. JÓZSEF: Szépséged hasznot hozhatna, utazz vélem hát! Bájoddal szolgáld Budán a nagypolitikát! ELISABETH: Add vissza két kislányom - ennyit tán kérhetek, akkor majd a politikában megsegítelek, de el kell vinnünk őket! F. JÓZSEF: Ahhoz kicsinyek még! ELISABETH: Ha ők nem jönnek, én sem! F. JÓZSEF: Legyen kedved szerint! LUCHENI: A szép pár tehát útra kelt, négy éve immár, hogy egybekelt! De Magyarországon vár reájuk - hisz sejtik, ki ő! Vagy nem?
BATTHYÁNY ELEMÉR: Én ezt a császárt nem köszöntöm! Ő végeztette ki apámat, csupán, mert szabadságot kért a magyaroknak! Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért! KÁROLYI ISTVÁN: Köszöntsd akkor a császárnét! Ő magyar-párti. ANDRÁSSY GYULA: Mert az anyósa őt is megfosztotta a szabadságától, ahogy minket! KÁROLYI: Nézzétek csak meg, szép és büszke! És milyen szerelmesen néz rá a császár! Nincs semmi kétség, Elisabeth legyőzi az anyacsászárnőt! ANDRÁSSY: És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt, adja meg Magyarországnak a függetlenséget! KÁROLYI: Az anyacsászárnőt semmi nem érintené érzékenyebben! BATTHYÁNY: Értem. A szövetségesünkké kell tennünk Elisabeth-et! KÁROLYI: Azt hiszem, hogy máris az. Megtanulta a nyelvünket is, amit az anyósa annyira gyűlöl. A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél. BATTHYÁNY: Mindkét kicsit magával hozta az útra. Betegnek látszanak. KÁROLYI: A kissebbik lánykának magas láza van. Aggódnak az életéért. ANDRÁSSY: Az aggodalom csak még szebbé teszi!
ELISABETH: NEM!
|