|
Ahogy az ember gondolja
Lucheni: 1853 augusztusa. Bad Ischl-ben. Jó kis hely Bad Ischl, a fényes nászra vár, de Ludovika legfőképp. S bár beavatta húgát Sophie a tervbe már, hát semmi sem pont úgy történt.
Sophie: Elkéstetek húgom.
Ludovika: Mert feltartott a szél. Egy kis szieszta szörnyen kéne.
Sophie: Ez biztos nem jön össze, a császár négyre vár.
Helene: Most?
Sophie: Hogy néz ki még e lány?
Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj, de viszont Sissi elkísért…
Sophie: A ruha ugye szörnyű, iszony ez a haj!
Helene: Átöltözöm.
Sophie: Már túl késő. Egy császárt nem lehet megvárakozatni!
Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
Ha cáfolja a valóság?
Ugye a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,
csak tanulság!
A két anyós beszédes, az ifjú császár nem, s szép Heléne izzad lám. De zsenátsz, mert Francz Joseph megmutatja most, végsősoron ő dönt ám.
Sophie: No, mondd meg végre hát, szépnek látod őt?
Franz J.:Kit?
Sophie :Kuzinod, kit néked szánunk.
Franz J.:Oly gyönyörű a drága
Sophei-Ludovika:Mint mi?
Franz J: Tavaszi rügy
Sophie: Hisz ez már szinte költemény
Franz J.: Kipattan mindjárt ajka édes, szemében ritka fények.
Sophie: ...és a csípője se keskeny...
Ludovika: Nos?
Franz J.: Ma este a bálban a tánc csak övé
Ludovika:Már peddzi
Sophie: Meg is kérem hát
Állj föl, menj oda hozzá, fogd karon
Ludovika: Kit?
Sophie: Őt!
Lucheni: Mit ér egy jó kis terv ha mégsem jó, ha cáfolja a valóság, de a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd, csak tanulság.
Helene: Hogy évekbe telt a francia nyelv, az illemtan gyötört. Csak erre neveltek, mily gyönyörű tervek, de mind dugába dőlt.
Elisabeth: Ó, hogy féltem én, unalom fojt meg itt… Dugába dőlt, dugába dőlt.
Franz Joseph: Ó, hogy vártam én. Mama kidolgozott tervvel jött e helyre most mind dugába dőlt.
Mindenki: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
Ha cáfolja a valóság?
Ugye a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd,
csak tanulság!
Lucheni: No lám a tervek sorsa leginkább csak kudarc és csúf csőd, de tanulság!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elisabeth
