Prológus
Bíró: De miért, Lucheni? Miért ölte meg Elisabeth császárnét? Lucheni: Alla malora! Bíró: Válaszoljon, Luigi Lucheni! Lucheni: Miért, miért? Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta. Mire való ez a faggatás? Merda! Én halott vagyok! Bíró: Az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen... Lucheni: Va a farti fottere! Bíró: Nevezze meg végre az indítékait! Lucheni: Az indítékaimat? Megöltem őt, mert ezt kívánta. Bíró: Ne beszéljen badarságokat! Lucheni: Ezt kívánta! Erre szavahihető tanuim vannak. Bíró: És miféle tanuk volnának azok?
Lucheni: A kortársai kérem, egyik sem bír békében nyugodni... És egyre csak őt emlegetik... Elisabeth!
Holtak: A mélybe tünt a szép világ, most itt rohad a hús tovább, Ti szellemek a bálra fel, a sok halott ma táncra kel Vágy űz, őrült fájdalom,
száz bűn átok súlya nyom Mind, mind szenvedélybeteg Bántják kényszerképzetek.
Közben Lucheni:
Max, az apuka,
a császár
a 10 éves Rudolf
a felnőtt Rudolf
Ludovika és Zsófia
Heléne Holtak: A mélybe tűnt a szép világ, most itt rohad a hús tovább, Ti szellemek a bálra fel, a sok halott ma táncra kel Vágy űz, őrült fájdalom,
száz bűn átok súlya nyom Mind, mind szenvedélybeteg Bántják kényszerképzetek. Közben Sophie és Ludovika: Itt mindenki jót akar Sissinek, Nem illlethet vád
Ferencz József: Nem volt könnyű véle élnem. Sophie és Ludovika: Egy akaratos jószág kit hidegen hagy a világ. Max: Szegény kicsi Sissikém! Ferencz József: Mindig csak menekült! Ludovika, Sophie: Rejtőzködött, egy napernyő vagy egy legyező mögött. Rudolf: Milyen jól megértettük volna egymást. Hasonlítottunk ám mi ketten. Mindenki: Mert átok ült a lelke mélyén az életére árny szakadt. Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth Nem táncolt úgy a Halállal senki, mint Elisabeth Lucheni: Attencione! Attencione! Őfelsége, a Halál! Halál: Miért hív e régi dal most? Miért szól hozzám, rettentő régtől fogva kedvenc nótám. Angyal szerint áldás, ördög szerint nem, ez az ember nyelvén szerelem. A pusztítás a dolgom, teszem hát én, viszem azt, ki engem illet, ifjú vagy vén. Nem is értem, hogy volt, egyszer csak úgy jött, az a tény, hogy megszerettem őt. Bíró: Maga megpróbál kibújni Lucheni! Szerelem, halál... Ne jöjjön itt mesékkel! Lucheni: Perche no? Szerette Heinrich Heinét! Bíró: Utoljára kérdem: Kik voltak a megbízói? Lucheni: A Halál, csak a Halál! Bíró: Az okokat Lucheni, az okokat! Lucheni: A szerelem! Un grande amore... Ha,ha,ha! Többiek: Elisabeth,Elisabeth!
Elisabeth! Elisabeth!
Elisabeth! Elisabeth!
Lucheni: Elisabeth! Elisabeth! Elisabeth!
|