Szabó P. Szilveszter idén az Elisabethben tért vissza a szegedi Dóm térre. A musical legendás Halál figuráját kelti életre. Nem csak neve, de saját bevallása szerint, lényének egy része is összeforrt, ezzel a misztikus figurával. Szuggesztív személyisége, visszafogott, elegáns játéka, maximalizmusa, kellemes hangja sokak kedvencévé tette. Tehetsége elismeréseként 2008 óta Jászai Mari-díjas művészeink táborát gyarapíthatja.

   Magánéletét mindig is féltő gonddal óvta, de az életről, az emberekről, világunkról, a hitről, szeretetről, barátságról, művészetekről, valódi értékekről, vágyairól mindig színt vallott, a kevés, róla megjelent írásban, vele folytatott beszélgetésben. Elvei szerint nem ő a fontos, hanem az üzenet, amit művészetével közvetíteni tud az emberek felé. Mindezekért, az őt ismerők köre, nagy izgalommal várta 2009. augusztus 12-ét. A szélmalom harcait nyíltan vállaló, sokoldalúan tehetséges színész-költő ekkor mutatta meg a nagyközönségnek első, a LÉLEKZET címet viselő verseskötetét. Április 20-án már megelőzte ezt a könyvbemutatót - szintén a szegedi REÖK Palotában - egy nagyon jó hangulatú irodalmi est, ahol a művész úr saját tolmácsolásában ismerkedhettünk verseivel.

  A mostani találkozó közönsége is vegyes életkorú volt. Ennek kapcsán indult a beszélgetés. Elmondta, hogy nagyon örül annak, ha a fiatalok is kíváncsiak arra, amit a verseivel, novelláival üzenni szeretne, mert a fiatalokat, többek között az ő kislányait is fel kell készíteni a mai világ mocskára. Már ebből a mondatból érződött, hogy komoly, mély gondolatokkal fogunk a röpke egy óra alatt találkozni. Szerencsénkre Szilveszter nagyszerű humora és előadás módja, beszélgető társának őszinte érdeklődése, lelkesedése és felkészültsége oldotta a témák komorságát. Többször a közönségnél még vissza is kérdezett dolgokra, ezzel bevont minket is a beszélgetésbe. Megtudhattuk, hogy amikor ír, ő is csak egy ember a sok közül, aki vágyik rá, hogy ami őt foglalkoztatja, írásain keresztül eljusson az emberek lelkéig.  Verseit dadaistának nevezte, hiszen változtatások nélkül, az első kibukó gondolatok szépségével vagy fájdalmával kerülnek papírra.  Könyv formában való megjelenésük fontosságát külön kiemelte. Legfőbb feladatának a magyar nyelv szépségeinek, változatosságának megőrzését tekinti, s ebben nagyszerű barátai, művész kollégái, Földes Tamás és Németh Attila is társai. A ő köteteik is hamarosan kézbe vehetők.

   Mindhárom könyv magánkiadásban jelenik meg. A világ problémáira való érzékenységét bizonyítja az is, hogy az eladásokból befolyó összeg egy része a daganatos betegségekben szenvedő gyermekek segítésére létrehozott alapítvány számlájára kerül.
   A kötet már külsejében is figyelemfelkeltő.  A világot figyelő költő szeme és kislányának tiszta, még ártatlan tekintete áll egymással szemben. A két véglet. Ez a végletesség figyelhető meg a versekben is. A négy fejezetre bontott, külön verscímeket nem tartalmazó versfolyam egyes részei ritmusukban és mondanivalójukban is élesen eltérnek egymástól.

   A Menedék-versek mai életünk kiszolgáltatottságáról, felfokozott élettempójáról szólnak. A valódi értékeket félresöprő, érzelemileg sivár embereken kérik számon a többség szenvedését. A költő - mivel ő egészen más, régi, nemes értékeket képvisel - csak erős  megalkuvásokkal tud, ebben a világban élni.  Ez a fejezet sodró lendületű, haragos, számon kérő. Itt derül fény igazi ars poétikájára. A beszélgetés ezen a részén komorrá válhatott volna, de a saját életéből vett hétköznapi példák feloldották a feszültséget.

   A Stigma-versekkel kapcsolatban bepillanthattunk boldog gyermekkorának pillanataiba, de ellentétként megtudhattuk, hogy a politika - amitől Ő igyekszik kis családját távol tartani - hogyan változtatta meg református nagypapája és ezen keresztül, egész nagy családja életét. Kiderült az is, hogy hitvallása mennyire eltér az átlagostól. Neki nem kell templom ahhoz, hogy Istennel beszélgetni tudjon, hogy szerinte a hit megjelenik ott is, amikor egy különleges hangulat alakul ki közte, és közönsége között, amit csak érezni lehet, amiről beszélni nem is kell. Számomra ez a mondat volt a legszebb, mert ebből kiderült, hogy ő is érzi a színpadon amit, mi a nézőtéren.

A szerep-versek kapcsán elismerte, csak a nagyon vájtfülűek érzik, hogy a szerepei közül melyik, melyiket ihlette. Elmesélte, hogy a családon belüli erőszakról szóló versét - amit megint saját tolmácsolásában hallhattunk - a téma szörnyűsége ellenére is sokan, szépnek tartják. Ehhez annyit tett hozzá, hogy a csomagolás szép, az, neki is tetszik, de a téma nagyon visszataszító számára is. Elismerte a hozzá kapcsolódó szerepek és darab fontosságát.  Ezekben a versekben nyílik lehetősége arra, hogy megmutassa mennyi, minden jár a fejében, amíg az egyes szerepeket felépíti.

   A bájos és természetesen mindenkinek legjobban tetsző Bogyó-versekről, viszonylag kevesebb szó esett. Ezek a kislányaihoz fűződő érzelmeiből születtek.  Kedves, aggódó, szeretettől erősen áthatott hangulatuk mindenkit azonnal megfog. Önmagukért beszélnek.
   Bemutatásukhoz a legjobb módszert választották. Felolvastak belőlük néhányat. Mindenesetre az kiderült, Szilveszter igazi csodaként éli meg az apaságot. Sok mindent átértékelt, mióta Bogyó /Panna Hanna/ megszületett.
   Az egy óra hihetetlenül hamar elszállt.  Szó esett még a versek régies hangulatáról, az ízes, új szókapcsolatokat gazdagon használó versírási formáról, a nagy elődök hatásairól - az Ady Endre és Sarkadi Imre rokonságról - annak kapcsán honnan is ez az írói tehetség, vagy az ilyen formában való megjelenés vágya. Megtudhattuk azt is, hogy újabb kötettel biztosan jelentkezik, de azon még vacilál, hogy régebben íródó regénye vagy újabb verseskötete legyen az. Bármelyik mellett dönt is, kíváncsian várjuk!
   Novellák maradék szavak címmel a kötet végén találkozhatunk még az 1992-es novellás kötet megjelenése után keletkezett írásaival is. Ezeket is az a nyelvi játékosság jellemzi, mint a verseit.
   A kötet képei kapcsán szóba került még, hogy szabadidejében fotózással, szobrászkodással is foglalkozik, és rövidfilmje sikeresen mutatkozott be, több filmfesztiválon is.
   Miután Szilveszter elsietett hangbeállási próbájára, a közönség még kisebb csoportokba verődve hosszan beszélgetett élményeiről.
   Akik nyomon követik sokoldalú munkásságát, biztosan azt kívánják, hogy a lelkéből szóló, őszinte LÉLEKZETeit, sokan megértsék, és olyan értéknek tekintsék ezt a kötetet, amit valójában képvisel.

Beszéljenek tovább önmagukról a költő szavai és az általa készített fotó:

„Sivatagban pille szállt,
S a homokszemen megpihent.
Kincsem sincsen, mit helyébe adnék,
Hogy újra éljen.

Majd libben, s fenn a légben már,
S a szem, miről rugaszkodott alant jár.
Görgetve megannyit, mi elé áll.
Változik a táj.
Csak Ő örök.

Suhan fönn, szárny kitár,
Vissza nem néz már.
Pille pillanat alatt lebbentett hurrikánt,
Az elrendelt csodát, hogy élek.
S hogy minden LÉLEKZETEM,
Szélvihart kavar megannyi homokszemen.”