A magyar nyelv őrzése a Lélekzet címet viselő kötet egyik legfontosabb célja – mondta el Szabó P. Szilveszter, indokolva ezzel a versek ízes, olykor kicsit archaizáló és alkalmi szóképzésekben gazdag nyelvét. „És ezenkívül az vezérelt, hogy a néző, aki a színpadon öt percig lát egy színészt, talán hazavisz magával egy kötetet, és mikor otthon egyedül van, elolvassa a verseken keresztül azt a háttértörténetet, hogy hogyan jut el a színész addig az öt percig” – magyarázta a színművész. „Mikor írok, egy ember vagyok a többi közül” – vallja Szabó P. Szilveszter. „Azért szeretem a verseket, mert mikor írok, nincs mellébeszélés, nincs zene, nincs füst” – teszi hozzá.

A kötet négy fejezetből áll: Menedékversek, Szerepversek, Stigmaversek és – a színész kislánya ihlette – Bogyóversek. A – szerző szavaival élve – némi identitászavart is tükröző szerepversekről szólva a kötet ellenére magát költőnek nem valló Szabó P. Szilveszter úgy fogalmazott: a vájtfülűek kihallhatják a költeményekből, hogy mikor melyik szerepről ír. Hét különböző szerep, élet és tett – összegzett az alkotó, aki azt is elárulta, ezek a versek három hónap alatt készültek.

A költeményeken nem változtatott a szerző, mint fogalmazott: „Nem vagyok költő, az írásom mind dadaista: ahogy jött, leírtam.” Fejezetenként más-más ritmus, hangulat jellemzi a kötetet, melyben egyébként cím nélkül, csupán számozva sorakoznak a költemények, amelyek így versfolyamként is olvashatók.

A kötet utolsó részében novellák is olvashatók. Szabó P. Szilveszter elárulta: alkotótársai, Németh Attila és Földes Tamás novellásköteteinek megjelenése ősszel várható.

A versek témája rendkívül változatos, a családon belüli erőszakról szóló verstől egészen református lelkész nagyapja által ihletett sorokig. A színész elmondta, bár nem jár templomba, minden verse, előadása egy kápolna, amelyben ott van az Isten jelenléte.

És már készül a következő kötet, mely a Vacila címet fogja viselni, valamint négy éve dolgozik a szerző egy regényen, mely szintén hamarosan végéhez közeleg.